Sünmentés

Történt egyszer, hogy itthon tevékenykedvén egyszercsak megcsörrent a telefonom. Egy osztrák telefonszámról csörögtek, de azért nem ijedtem meg a feladattól, és bátran beleszóltam, hogy "igen, tessék". Szerencsére magyarul szólaltak meg a vonal másik végén, így nem kellett ütött kopott német tudásomat elővenni, és megmutatni azt a két szót, amit tudok: Ja, és Nein :)

A telefonban egy kissé kétségbeesett hang hallatszott, egy nagyon kedves hölgy keresett minket, a süntenyészetet. Kiderült, hogy vásárolt az egyik osztrák nagykereskedésben egy fiú sünit, amelyik nem sokkal később 3 picinyke sünikét szült nekik. Mondanom sem kell, hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, agytekervényeimben próbáltam kiegyensítgetni a sünellésre vonatkozó tudásanyagot tartalmazó szálakat több kevesebb sikerrel. Mint tudjuk ez egy nagyobb lélegzetvételű témakör, még akkor is nehéz körültekintően ellátni valakit információkkal, ha felkészülten ér bennünket a kérdés, hát még akkor, ha hirtelen derült égből a villám belecsap a mobilomba, és hang formájában megkérdezi, hogy "mit csináljak????".

Valahogy bár abszurdnak tűnt a helyzet - ugyebár egy fiú sünit vesznek, amelyik szül - gondolhattam volna azt is, hogy egy tréfa áldozata lettem, de ismervén a hazai állatkereskedéses helyzetet valahogy fel sem merült ez bennem, hanem azonnal a megoldáson kezdtem gondolkozni. Hirtelen azt sem tudtam hogy kerültem én a képbe, miért pont engem hívtak, de nálam egy élet megóvása nem kérdés, amit lehetett próbáltam megtenni a pici sünik megóvása érdekében. Eldmontam ami csak eszembe jutott, az összes olyan dolgot, amiről azt gondoltam, hogy fontos lehet számukra. Még féltem is attól, hogy annyira sok információt zúdítottam rájuk, hogy a fele elveszett a beszélgetés során. A hevenyészett dajka gyorstalpaló után a hölgy megköszönte a segítséget, és letettük a telefont. Megvallom egy pár percig még forogtak a fejemben az események, hogy most mi is történt, hogy is történt, van-e valami olyan dolog, amit még fontos lett volna elmondanom. Egy két napig foglalkoztatott még a kérdés, de aztán mondhatni a feledés homályába veszett az ügy.

Múlt hét vége felé ismét megcsörrent a telefonom. Ismerős hang szólalt meg benne. Most is küzdöttem azzal, hogy azt sem tudtam hol vagyok, de ez kivételesen nem a telefonban elhangzó meglepő kérdésnek volt köszönhető, hanem annak, hogy 5 perccel az előtt ébredtem :) A lényeg tehát, hogy ismét a hölgy keresett telefonon, és beszámolt arról, hogy sikerült felnevelniük a 3 pici sünit, akik születtek, hasznosak voltak a tanácsok amiket sikerült mondanom. Itt ki kell emelnem a süngazdi család talpraesettségét, és ügyességét, hiszen egy ilyen esetben sajnos nagyon sokszor tragédiával végződik a történet, minimum a kissünik szempontjából, viszont ők nagyon ügyesen alkalmazkodtak a nem éppen kényelmes, és előre be nem tervezett eseményhez. Csakis az ő gondosságuknak köszönhető, hogy ez a világ ami olyan sok rosszat tartogat manapság, gazdagabb lett 3 gyönyörű sünivel! Ezekben a sorokban is szeretném mégegyszer megköszönni, hogy volt olyan kedves, és tájékoztatott a fejleményekről, hiszen nagyon nagy öröm az embernek, ha segíthet, legalább is én így vagyok vele, és bevallom picit büszkeséggel töltött el, hogy részese lehettem ennek a jól végződő eseménynek.
Ez alatt a beszélgetés alatt kicsit bővebben tudtunk beszélgetni a süni eredetéről, az egész történetről, hiszen most már nem kellett kapkodni, és megoldani egy sürgős helyzetet, így sokkal többet megtudtam az egész dolognak a hátteréről. A hölgy elmondta, hogy megbeszélte már egy állatkereskedéssel, hogy átveszi tőle a sünöket, illetve kérdezte, hogy van-e erre kialakult gyakorlat, hogy ilyenkor mit szokás. Természetesen az első kérdésem az volt, hogy miért nem hirdetik meg ők maguk, hiszen egy állatkereskedés a lehető legrosszabb hely egy süninek, mivel általában berakják őket egy nem túl nagy ketrecbe, gyanítom hogy itt is a 3 süni egy helyre került volna, és pont az ilyenek miatt történhetnek az olyan balesetek, ami ebben az esetben is történt, miszerint a pici süni, akinek még egyáltalán nem lett volna dolga maminak lenni, vemhes lett, és alig pár hónaposan szült is. Szerencsére egészségesnek tűnik, de a vemhesség miatt nem fejlődött akkorára, mint amekkorára egy normális körülmények között tartott sün fejlődne. Éppen ezért, amikor meghallottam, hogy kereskedésbe kerülnek elszomorodtam, és elkezdett zakatolni az agyam, de mivel még kómás voltam az ébredés miatt, letettem a telefont. Elmeséltem Esztinek amit beszéltem telefonon, és ő felvetette, hogy akár "meg is menthetnénk" ezeket a süniket (természetesen mivel ő a főnökasszony, ezért nekem ilyen gondolat magamtól nem is juthatott az eszembe :P :P :P ). Azért hívtuk ezt az egészet mentésnek, mert úgy gondoljuk, hogy az állatkereskedéstől és sok megpróbáltatástól igenis megmentettük a sünöket azzal, hogy megvásároltuk őket. Nyomban vissza is hívtam a hölgyet, akinek mondtam, hogy az állatkereskedés helyett inkább mi megvesszük őket, elhozzuk a tenyészetbe, jó helyen tartjuk őket, amíg nem találnak gazdira, arról nem is beszélve, hogy nálunk előbb talál rájuk valaki, mint egy eldugott boltban. Így meg is egyeztünk a hölggyel, hogy este elmegyünk értük. Itt megintcsak a sünök szeretetéről és a rugalmasságukról kell beszámoljak, hiszen sajnos úgy alakult a nap, hogy majdem éjfél körül sikerült odaérjünk hozzájuk ( nekem munkám volt, és ennek kapcsán meg kellett kerüljem a balatont, majd visszafelé tudtuk őket útba ejteni csak), de ennek ellenére készségesen fogadtak, teával, kávéval kínáltak minket, és ahelyett, hogy a süniket hozzánkvágták volna a kései óra ellenére elbeszélgettek velünk, és igazi jó élménnyé varázsolták ezt az estét. A sünik közül kiválasztottak egy pici sünit, amit megtartottak, így került hozzánk a másik két pici süni, és a mami. Hajnal kettőre értünk haza, de boldogan feküdtünk le, mert tudtuk, hogy jót tettünk. Megmentettünk sok viszontagságtól három sünit.

Természetesen származási lapot nem tudunk velük adni, hiszen nem tudjuk honnan jöttek, kitől származnak. Éppen ezért a leendő gazdikat is megkérjük(tük) arra, hogy ígérjék meg, hogy nem tenyésztik tovább őket. A mami már eleve megszenvedte ezt a korai terhességet, neki ki tudja milyen károkat okozna egy következő vemhesség, a picikkel kapcsolatban pedig nagyon valószínű, hogy testvértől származnak, illetve nem tudni, hogy milyen felmenőik vannak, így nem tudhatjuk biztosra, hogy nem hordoznak-e valami génhibát, rejtett betegséget. Mi tenyésztők igyekszünk azokat a vonalakat nem tovább tenyészteni, amelyekről tudjuk, hogy problémák vannak vele, pont ezért vezetjük a nyílvántartást minden süniről, hogy a köztudottan betegséget hordozó süni kölyköt ne tenyésszük, és ne adjuk oda állatszerető emberek kezébe, mert annál rosszabb nincs, mint amikor a süni valami előre várható betegség miatt idő előtt elpusztul. Pontosan az ilyen élmények elkerülése végett kérjük ezt az ígéretet, és ez az egyik oka annak, ami miatt áron alul eladóak a sünik. A másik oka annak, hogy olcsóbbak az, hogy kicsit korosabbak már annál, mint amikor a legjobb új helyre költöztetni a süniket, így szeretnénk minél előbb gazdit találni nekik. Természetesen őket is elláttuk úgy, mintha a mi tenyészetünkből kerültek volna ki, tehát mindegyik féregtelenítve lett, és amíg itt voltak (vannak) addig megfeleő ellátásban részesítettük mind étel, mind szórakozás terén :)

Ebben a pillanatban, néhány nappal az után, hogy elhoztuk őket, már csak egy pici maradt a háromból, aminek nagyon örülünk, hiszen ez is megerősít bennünket abban, hogy jól csináltuk. Remélem még nagyon sok ilyen örömteli írással tudjuk gyarapítani ezt a menüpontot!

**********************************

utólagos szerkesztés: ezt a cikket még 2010 február közepén írtuk, szerencsére az összes süni szerető gazdira talált ( alig pár napba telt ), így ne keressétek a megmenthető sünit. Minden eladó süni az eladó sünik menüpont alatt található, és természetesen oda van írva, hogy ki honnan való, így ha ott nem találsz mentett sünis adatlapot, akkor nincs is :)